Bezár a bazár
Elköltöztem. Az a tervem, hogy csak személyes vagy virtuális ismerősökkel osztom meg életünk jövőbeli eseményeit. Idővel kitalálom, hogyan. Aki olvasott, és már nem kér meghívót, örülök, hogy benézett, aki szeretne továbbra is velünk maradni, ide írjon: pponthu@hotmail.com
Sziasztok!
Mamaka
Piros jelzés
A legmagasabb fokú piros jelzést adták ki holnapra a meteorológusok. Lehet, hogy reggel bejutunk, de ki tudja, haza jövünk-e? Talán maradunk. Hétfőn szmogriadó, szerdán ónos eső... ha ennyire korlátoznak már minket az elemek, lassítani kéne tán...Hétvége
Szombatra Muzsikáékhoz készültünk, és sikerült a szokott hektikus reggelt előadnunk. Lóci lekiabált nyolc körül, hogy van-e ma ovi, és miután nemleges választ kapott, közölte, hogy akkor ő még ágyban marad kicsit. A magenta színű cég szakembere érkezett hozzánk, mert több csatornát, gyorsabb internetet és több telefonálást kaptunk kevesebb havidíjért. Mire mindent összepakoltam és autóba ültünk, lazavartunk egy fél munkanapot. Az volt a tervem, hogy mivel Lóci, ha későn ébred, biztosan nem alszik délután, így mi elmegyünk korizni Dunakeszin a közeli tóra, mig Muzsi lányai durmolnak. Végül ők is velünk tartottak, csak a kis cuki mütyür Dorka aludt a babakocsiban. A "nagyok" tök jól elvoltak, néha Lóci került "hangulatba", és lerombolta a csajok hóvárát. Pár perc játszótér után otthon a négy fáradó nagy dvd-t kapott intravénásan seduxen gyanánt. Hatott, meredten bámulták a mesét, mig elkészült a csodás lájmszirupos muffin, ami már nyáron is nagy sikert aratott. Summa summarum, megint jól éreztük velük magunkat, mint mindig. Múltkor Tomival baráti társaságban valami hajmeresztőt hallottunk megint, hazafelé aszongya T., hogy ezek defektesek. Mondom neki, hogy miért, ki nem az? Mindenki az. Erre azt mondja, hogy mzs-ék nem azok. Tényleg nem azok. Vagyis a mi normáink szerint nem defektesek.
Ma megint a dunai holtágban koriztunk, és ott tényleg állati jó. Több száz méter (kilométer) hosszan lehet menni, egyes helyeken tök síma jégen. Lizi is ment "mint a szél", még kis karjaival is szakszerűen hajtotta magát. Lóci meg végre két lábbal haladt előre, ügyi volt.
Holnap szmogriadó. Tomi céges kocsija páros, enyém páratlan. Lesz mivel munkába/oviba mennünk.
Moszkva kavar
Őket is elérte - vagy őket csak igazán - a válság. A moszkvai önkormányzat küldött egy levelet, melyben tájékoztatnak, eztán nem négy hetes, hanem három hetes csoportokat küldenek. Háh! Van azért nekem humorom, de ettől csak amolyan kesergős nevetésre futotta. Mert három hét az tizenöt munkanap, abból egy nap elmegy a harminc új gyerek felvételére, vizsgálatára,állapot és életkor szerinti csoportba osztására, egy-két másik nap a napirend és programok összeállítására, az utolsó nap amolyan elköszönős, játékosan nem komolyan vevős, szóval marad talán két hét, ha a gyerekek nem betegek. Ezalatt megírunk fejenként 2-3 rendelési jegyzéket, felvételi státuszt, egyéni feladatokat, napirendi programokat, elbocsátási zárót. És nincs idő játékra, lazulásra, mert három hetünk van a fejlesztésre, kérem szépen! Vagyis alig több, mint kettő. És még el se ment a csoport, már szerveződik a következő, új emberek, új igények, új eszközök, új programok. A négy hetes csoportokkal is örökké a gép előtt ülök és dokumentálok.Mellesleg nem emlékszem a két hónappal ezelőtti gyerekek neveire, a tavalyiakról nem is beszélve. Nevek röpködnek a fejemben, de alig tudok hozzá arcokat tenni, ki a Lósa, ki a Lása, hol a Jura, melyik Kszjusa, Ványa meg Tánya, Zsenya és Szenya több százan alkotnak egy masszát az emlékeimben.Szépülős kényeztetős
Na nem valami fogyasztószalonba kaptam bérletet a Jézuskától! Kényeztetni magamat gondoltam az elmúlt két napban, gyerekek oviban, gondoltam tök sokat olvasok majd a kanapén. Aha...egy oldalt se. Helyette leszedtem az összes karácsonyi-téli dekorációt, dobozokba pakoltam őket, és ráírtam, hogy jövőre veled ugyanitt. Holnap a Vízkereszt fenyő nélküli házba köszönt. És hogy hova ez a nagy sietség? Ha elmúlik Karácsony és elkongatják az újévet, ha már a munkanapok jegyében telik az élet, akkor nekem már nem kell karácsonyfa, a tavasznak nyitjuk ki szívünk és elménk. A kék-sárga áruházban rengeteg jácinthagymát vettem, amik hamarosan kinyílnak. Más kicsi növényeket is vettem, amiket az ablakpárkányokban helyeztem el. Meg falmatricákat, amit még nem tettem fel. Meg kaspókat, kosarakat. Szóval a ház szépül, és bár kint dühöngenek a mínuszok, téli sportolunk, én tavaszodom.Első korilecke
Szóval ma este hatkor megjelentünk a Cora melletti műjégen oktatásra.Nem borzadtam el nagyon, a kezdő csoportba érkezett harminc (30) gyerek. Két (2) oktató. Plusz a haladó csoport a pálya másik felén. Na mindegy, meglátjuk. Alapvetően a gyerekeim egyikük sem csinálta, amit kellett. Lizinek van ugyan feladattudata, de amikor mászni kellett, korira pattant, és átsiklott a pálya másik végébe. Amikor a többiek felállni tanultak és lépegetve térdet, bokát fogtak ő váltott lábon kezdett pörögni körbe-körbe. A alapvetően egész órán jött-ment, szórakoztatta magát és élvezte a korizást. Lóci szerzett magának egy bólyát - amivel a váltott lábas csúszást tanítják, és azt tologatta nagy sebességgel, a végén már kormányozta is. Szóval magukhoz képest mindketten ügyesebbek voltak, mint vasárnap. Nem hibáztatom az oktatókat, ennyi gyerekhez valóban nem tudtak egyszerre szólni. Egyik anyuka szerint eddig 12-nél nem volt több gyerek. Az óra végén ketté is osztották a csoportot, mivel nekem mindkét időpont megfelelt, kiderül, hogy kedd-csütörtökön, vagy hétfő-pénteken fogunk menni. Utóbbi jobb lenne, mert igen későn értünk haza, pénteken ez jobban belefér. A végén megdicsérte Lizit az oktató, vagyis azt mondta nekem, hogy a kiscsaj brutál, hogy milyen ügyes. Nem rettenünk el a tömegtől, legközelebb jobb lesz.Ez volt az igazi
A mai dunai holtágban korizás. Többszáz méter hosszan, 30-50 m szélesen bárki bármerre. Nincs kötelező menetirány. Nem kellett rászólnom Lizire, hogy ne menjen keresztbe. Volt, ahol leláttunk a fenékre. A dunai jégnek hangja is van. Évekig csak itt koriztam, harmincvalahány évesen láttam először műjeget. Halrajok mentek a lábunk alatt, volt olyan év, hogy ötcentis víz is volt a jégen, olvadt, máskor hólapáttal csináltunk hokipályát. Ma Lóci is nagyon élvezte. Nem a korizásra figyelt, hanem bottal löködött jégdarabokat, egyedül lenyomott legalább egy kilómétert, és mindig egyedül felállt, ha elesett.
Karácsonyra Krisztától jegyet kaptunk a József Attila Színházba a Süsü a sárkány c. darabra. Végigülték, néha nehezményezték, hogy hiába kiabálnak Süsünek, az nem beszélget velük. Az elején Bodrogi Gyula hangja köszöntötte a nézőket, és elmesélte a gyerekeknek, hogy a szüleikkel ő már igen régi barátságban van, hiszen harminc éve Karácsonykor láthatták őt először a tévében. Jól emékszem erre, együtt nézte az egész család. Harminc éve...te jó ég!
Az idei téli szünet is bevégeztetett. Három dolog jellemezte leginkább: én végig beteg voltam - most viszont már egészen jól vagyok, orrlégzem :) ; Lizi annyi hisztit nyomott, mint eddigi életében összesen. Kétszer is esti mese nélkül ment aludni, többször fel kellett menjen a szobájába büntiből; A gyerekek korizni tanultak. Lizi kiemelkedően ügyesen, Lóci a negyedi-ötödik alkalom után érezte magát biztonságban kapaszkodás nélküli helyváltoztatásra. Mostanra ő is egyedül csúszkál. Messze vannak még az igen jótól, de valahol el kell kezdeni. Lizi kapcsán azon gondolkodtunk Tomival, hogy több sportot is meg kéne vele ismertetni, mert úgy tűnik, jó a koordinációja, az egyensúlyérzéke, és kellően figyelni is képes. Az apja ilyen ösztönösen jó a legtöbb sportban.
Sajnos holnap indul Tominak a munka, LoLinek az ovi. Nincs több közös sokáig alvás. Nam tudom, holnap hogyan szedem őket ki az ágyból, nem egykönnyen.
Én csak szerdán kezdek. Az oroszok kedden utaznak, szerdán állapotfelmérő első rendelés, csoportba osztás. Holnap elvszem a kutyát állatorvoshoz ismétlő oltásra.
4in1
Vannak témák, amikről hónapok óta szeretnék írni, de valahogy épp álmos vagyok, napokig nem írok egy sort se, vagy más, aktuálisabb téma üti ki a nyeregből a türelmesen várakozó információk sorát. Ilyen az alvás. Az együtt alvás ivadékainkkal. Amolyan lelkiismeretes anyajelölt lévén igyekeztem innen-onnan, mindenhonnan begyűjteni az okosságokat, mert úgy hittem, két újszülöttel nem lesz időm nekem betűkből okosodni. Jól hittem. Hát jól megtanultam könyvből szoptatni, hogy ha felmerül az AKADÁLY, előszedhessem emlékmorzsáimból a MEGOLDÁST. Ez ment is. Az alvásra, arra nem készültem. Arra főleg nem, hogy hol alszanak majd a hasfájós, kissúlyú, hónapokig éjjel is evő, figyelemért egymással is harcoló ikreink. Még jó, hogy nem döntöttem, mert megalkudnom kellett volna. Én sokat aludtam a mamámmal. Sőt talán meglepő, bár akkor természetes volt nekem, hogy egy rövid ideig nem volt saját ágyam, vagyis az anyuval közös ágy volt az ágyam. Kutatok a bennem keletkezett devianciák után. Kötődtem-e valaha túlzottan hozzá? A gyereki szereteten messze túl betegesen? Nem. Önálló gyereknek nevelt, képes voltam elválni, ha kellett, persze a nyári táborok hoztak néha egy kis hazavágyós könnyeket. És nem mondom, hgoy nem könnyezem meg néha, hogy nem él, de elfogadtam a halálát, feldolgoztam, és élek tovább. Anyatársaktól hallom, hogy ők még pelenkázni sem teszik le gyerekeiket a szülői ágyra, nehogy odaszokjon. Vekerdy és Ranschburg vitájában egyre többször húzok az öregebbhe. Vekerdy aszongya, hogy ha átjön a gyerek, nyugtassuk meg, és mindannyiszor vigyük vissza az ágyába. Hát nem tudom. Amikor az ember betegesen alváshiányos és mindent megtesz minden alvással töltött percért. Vagy amikor a gyerek kitartóbb, mint az átlag, és addig megy, mig meg nem kapja, ami kell neki. Mert a gyerekek sem egyformák, kedves pszichológusok. Ranschburg aszongya, ő bizony szívesen emlékszik arra, mikor a gyerekei ágymelegen melléjük vackoltak, s aludtak tovább.
Csecsemő korukban sokszor csak úgy tudtunk aludni, hogy mindketten magunkra vettünk egy-egy hasfájós gyereket, akiknek rajtunk persze kutya bajuk lett, és édesen aludtunk mi ezer párnával félig ülve, gyerekkel a karunkon. Ha következő etetés-szoptatási felébredtünk, az eszmélő begyűjtötte és ágyba tette a gyerekeket, de ha bealudtunk, hát karban ébredt az éhes poronty. A másik többnyire vele ébredt, de ha nem, akkor is kelnie kellett, mert ikreknél nincs igény szerinti úri finomkodás.
Ahogy nőttek, és másfél évesen már csak hajnalban szoptak, azon versenyeztek, ki kelti a mamát előbb, hátha kijut neki egy kis privát szopi, csak a mami meg ő. Ha nem elég gyors az ébredés, hármasban szopizunk, ez inkább megszokott volt. Akkor a szopipárnán aludtak tovább, és én is szundítottam még kicsit a rajtam lógó két gyerekkel a fedélzeten.
Jóideje nincs már rácsos ágyuk, jóideje szabad a mozgás éjszaka, ők jönnek. Egyik kézben párna, másikban a takaró, vackolnak közénk megszokott helyeikre, ki előbb, ki később szinte minden hajnalban. Ki nem szereti ágymeleg, jóillatú gyerekének hajába fúrni az arcát alvás közben? Még azt is elviselem, hogy néha kitúrnak, Lóci idegesítően tologatja alánk kezét lábát százszor egy éjjel, Lizi félálomban nyakamat átkarolva cirógat és csikiz, és utálok úgy ébredni. De most még mellénk bújnak, és nem félek, hogy nem fogom tudni kiszoktatni őket a szülői ágyból. Együtt ébredünk négyesben, néha egyikünk kioson kávét főzni, elnézzük az édesen alvó lustálkodókat, megcsodáljuk gyermeki tökéletességüket, hibátlan bőrüket, alvás közben hasonlítanak egymásra. Ha majd megöregszem - ha megöregszem - hiányozni fog gyerekeim puha melege alvás közben.
Drogfüggő lettem
Nem vicc.Az elmúlt hetekben szépen hozzászoktam az orrcsepphez. Mert pontosan tudom, hogy max max egy hétig használható, de ha nem kaptam levegőt, azt gondoltam: na még most az egyszer. És a náthám egy hét után újra indult, hát gondoltam: na még most az egyszer. Aztán amikor felismertem, hogy ez már függőség, mert anélkül megfúlok, a háziorvos az antibiotikum mellé még egy orrcseppet írt. Három hét után úgy láttam, az így nem mehet tovább, telefonra pattantam. Minden orvos ismeri az orrcseppfüggőséget, vagy orrcsepp okozta náthát, de vagy olyan ötleteik voltak, amin én már túl voltam (calcium, fenistil cseppek, bioptron lámpa stb. ), vagy elhajtottak udvariasan, hogy higgyem el, csak náthás vagyok. Már rég nem vagyok náthás. Végül ma vonalvégre kaptam Lizi orvosát, aki tavasszal kivette az orrmanduláját. Használjam a tegnap vett Fiziomer orrsprayt, mert az izometriás, és nem izotóniás, mint a Sterimar (vagy fordítva), és ápoljam a hazavágott nyálkahártyámat orrolajjal - ezt eddig csak krémeztem, mert egyszer felvilágosítottak, hogy az orrnyálkahártya ugyanúgy krémezendő kiszáradás esetén, mint a bőr, körömvirág kenőccsel reparáltam. Más teendőm nincs, mint hogy kiböjtölöm a fuldoklást, és kibírom, hogy csak a korcsolyapályán kapok levegőt (a hidegben), egyébként meg egy partra vetett hal hozzám képest kecsesen lélegző. Jó, hogy minden nap megyünk korizni. Most meg korifüggő leszek. A gyógyulás 4-5 nap, de akár lehet, hogy két hét. ÁÁÁÁÁ!
Óév búcsúztató
Igazán békebeli a hangulat. Különösen este, amikor sokan csúszkálnak a lámpák fényében, a hidegben lelket melegítően terjeng a forralt bor illata és a sapkás fejek minden apró kortynál párába burkolóznak, ahogyan a lehelet elegyedik a forró tea gőzével. Az épület is régebbi korokat idéz, a kurblis korcsolyák idejét, amikor a budai polgárok fennhangon hívták a "csatolót", hogy bakancsukra rögzítse az éleket.
Valamikor
az 58-as villamos végállomása volt az épület, ahová most a csúszkálás
után térnek be az ácsorgásban átfagyott szülők és jégen kimelegedett
gyerekeik. Már tizennyolc éve, hogy sokan a libegő alá járnak
korcsolyázni.
A zugligeti Niche kemping ilyenkor profilt vált és miután január
első napjaiban elmentek az utolsó, itt szilveszterező olasz, lakóbuszos
kempingezők, átalakultak jégpályává. Klasszikus környezetben klasszikus
jég. Itt a pályakészítés is a múltat idézi. Egy fagymentes csap, egy
slag és néhány köbméter víz, ami a természet rendje szerint hatalmas
pocsolyából hamar igazi jégpályává válik.
Megorrolt
Nem, nem és nem.
Reggel nyolc óra óta kisebb-nagyobb megszakításokkal bevetettem minden trükkömet, hogy az orromat átjárhatóvá tegyem az oxigén molekulák számára. Az orrom kezét ökölbe szorítva, középső ujját magasan feltartva kíván nekem boldog új évet.
Akkor is elmegyünk a a libegőhöz pattogó kályhás, zsíros kenyeres, teaívós melegedős korizni.
BUÉK!
Minden erre tévedő és célzottan idekattintó kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok. Aki az izgalmakat szereti, annak legyen viharos, aki nyugira vágyik, annak legyen csendes. Mindenkinek legyen sok boldog pillanata jövőre is! Nekem az egészség a legfontosabb, azt szívből kívánok mindenkinek.Antibájotikum
Nem volt mire várni, orvoshoz kellett mennem, hiszen harmadik hete vagyok náthás. Szó nincs már orrfolyásról, konstans eldugult orr van. Gyulladt orrnyálkahártya van, és hiszti közeli lelki állapot a fuldoklás miatt. Új orrcsepp lett, és antibiotikum. Mindjárt elmennek az ifjak aludni, és magamhoz szorítom a bioptron lámpát nagy szeretettel.koris fotók
Ma is koriztunk. Lóci figyelme ma is igen elkalandozott, de dög anyaként beígértem neki, ha ügyes lesz, megnézheti az új dvdjét. Erre többször emlékeztetnem kellett, de végül is negyed órával a jégre jutás után egyedül totyogott. Innen már volt sikerélmény, ő is felhívta a nagyszülőket lelkesen.
A fotók magukért beszélnek, a két narancssárga nadrágos gyerek tartozik jogilag és genetikailag hozzám :)
Tegnap Lizi büszkén meséli a nagyinak, milyen ügyesen korizott
Még fogom kicsit Lóci kapucniját
Lizó ácsorgós-nézelődős
Lizi suhanós
Lóci is egyedül :)
Lizi megint suhan
...és biztosan nemsokára Lóci is :)))
Koriztunk
Először kaptak az ifjak korit a lábukra. Tegnap a Decathlon melletti ingyenes pályán alig fél órát töltöttünk, aztán Krisztáékkal nálunk folytattuk a karácsonyi találkát. Lizi az első pillanatban fixen megállt egyedül a jégen. Kézen fogva mentünk körbe, és néhány perc után csak a kapucniját fogtam. Azt viszont kérte, hogy ne engedjem el. Ma is mentünk, és hamar elengedtem fogódzkodókat, hadd essen, és ne féljen. Rövidesen egyedül futkosott a jégen. Egyelőre persze csak csúszkálgat, de egyedül felállt, amikor egyszer-egyszer elhuppant, és nem tűnt bizonytalannak. Alig bírtam menni utána. Csak azért nem hagytam magára, nehogy a nagyobbak elsodorják, mert ütközésnél csúnyát eshet az ember. Más szülők, akik húzták-vonták előről -hátulról a gyerekeiket, csak lestek.Lócit meg húztuk-vontuk. Szerintem nagy a korija, és mivel ez nem műkori, nincs olyan jó kis kapaszkodófogazata az elején, mint Lizinek. Nomeg nem is igen figyelt arra, amit csinál, mindig másokat vizslatott. Javult persze ő is néhány perc után, nem csúszott ki minduntalan alóla a lába, de amint lankadt a figyelem, megint szétszaladt a szekér. Jó lenne azért idény végére valami sikerélmény neki is bemutatni. Holanp talán ismét megyünk.Ami kimaradt
Hogy minden erre járónak nagyon boldog Karácsonyt kívánjak.
Hogy Lóci a fenyőfa alatt lefekvés előtt egyszer csak mindenkit felszólított, hogy énekeljünk. Ájtatos dalolásba fogtunk karácsonyi énekeket zengedezve kisfiam felszólítására.
Hogy két hete vagyok olyan náthás, hogy nem kerül ki kezemből a zsebkendő, eldugul az orrom, és az orrom belül már oda van. És unom már. Bárkinek ötlete a nátha tuti elmulasztására?
Hogy Lizi tegnap este hosszas intések ellenére is megfogta a forró csillagszórót, aloéval kenés, jégkocka fogás és legyezés képezte e további esti programot. Ma reggelre kutya baja. De azért hólyagos. Elmesétem neki Noémi és Laura kálváriáját a mosógéppel, hogy tudja, nincs egyedül.
Hogy esett héhány pehelynyi hó, ami másnap reggelre is megmaradt, de nem volt elég a fehér Karácsony titulushoz.
Karácsony 2008
Drága kicsi gyerekeim, isten éltessen titeket még nagyon sokáig egészségesen, boldogságban és szeretetben!
(A tavaly karácsonyi bejegyzésben fényképes visszatekintést láthatnak a kedves érdeklődők gyermekeink növekedéséről, születéséről :)
Köszönjük a jókívánságokat, érintetteknek tolmácsoltam a boldog szülinapot:)
Az idei ünnepet apukám végig velünk töltötte, itt volt már 24-én délre, és ma ebéd után ment el. Az eddigi években sikerült akkor fenyőfát díszítenünk, míg a gyerekek aludtak, így csillogó szemekkel csinosba öltözve látták meg a fát. Idén Lizi a díszítés felánál felébredt, és nem lehetett visszatartani. Végül nem is bántam: olyan lelkes és izgatott volt, oly nagy elánnal rakodta a díszeket egyenként a fára, zengett a ház, ahogy mindegyiket kommentálta, elmesélte, körülírta, vele sokkal nagyobb élmény volt a díszítés. Mikor Lóci felébredt, Tomival hármasban elindultak szomszédolni. Egyik szomszéd - apu korú bácsi - januárban özvegyült meg, a gyerekei rá se néznek, ha tudtam volna, hogy egyedül lesz, bizony áthívtam volna. Beiglit, bort és jóféle pálinkát kapott. A többi három szomszéd szokás szerint házi mézeskalács csomagot, csokit és bort. Mire megjöttek, itt járt a Jézuska, és nagy volt az izgalom, mert bizony bontás előtt még szülinapi gyertyafújás is jött, tortáztunk. Ajándékbontás azonnali kipróbálással volt a következő fogás, vacsi után ismét játék. Mint korábban írtam is, a gyerekeknek a csodasulinál rendeltem fogaskerekes építőt, és űrlénymentő társast. Mindegyik nagyon dögös játék, ennek kapcsán egy újabb bejegyzést tervezek a következő napokban. Persze a többi ajándék is kézbe került, szülinap és karácsony együttesében bizony ilyenkor kicsit sok a jóból.
Másnapra vártuk a családot, főztünk megint kicsit, és mikor elmentek, együtt megnéztük a Grincs c. filmet, amit Kryszti ajánlására szereztem be, és kiderült, hogy a tv is étlapra tűzte.
Ma nem konyháztam, sőt holnap sem fogok, marad bőven betevő falatunk. Holnap folytatódik a arácsonyozás, mert bár a naptár erről nem értesült, nálunk még egy-két napig tartja a magát a vendégjárós vendégségbe menés.
És nem azért, hogy fényezzem magam, de a Karácsony déli és esti menü olyan dögös lett, hogy gondolkodom, tán pályát tévesztettem. Na és a szülinapi torta is felülmúlta a tavalyi menő cukrászdait:))) Éljen, éljen Mamaka!!!
Négy éveseim
Apuval
Lóci kimutatta a foga fehérjét :)
bontogatnak
építgetnek
Most akkor hányszor?
Folytattam a karácsonyi kreatívkodást, tegnap és ma isteni házi szaloncukrokat csináltam. Sosem szoktunk szaloncukrot venni, de ez valóban nagyon finom lett. Nem hiszem, hogy a fára kerülnek, inkább csak egy tálba teszem őket. Sütöttem a Másával vett formában egy karácsonyi kenyeret, ami oly könnyű, hogy nem baj, ha elfogy holnaputánig, pikk-pakk újra sütöm. Elkezdtem a gyerekek tortáját is, remélem nem lihegem túl a szent napokat, sikerül a családot végkimerülés nélkül is vendégül látnom.
A cím alapvetően arra vonatkozik, hogy maradt néhány eldöntetlen kérdés a nagycsaláddá válás meddő próbálkozása után. Mivel alsó hangon félmillió forint lenne a jelenlegi és mindenkori orvosommal a következő beavatkozás, nem döntöttünk azonnal. Eszembe jutott, hogy talán körül kéne nézni néhány tb által támogatott intézményben, így akár több, mint a felére is lecsökkenhetnének a költségek. Legalább is LoLivel ennyi volt 2004-ben. Az volt a tervem, hogy elkérem az összes vizsgálati eredményemet. Jól meglepődtem, amikor az asszisztens közölte, hogy csak az első sikeres lombikig támogat a tb. Eddig mindig úgy tudtam, hogy összesen ötöt, vagyis nekem még négyet, így fájón meglepődtünk. Abban maradtunk, hogy meglátjuk. Egy reggel arra ébredtem, hogy nem vagyok én normális. Félmilliót egy kétséges bizniszre! és az amúgy is nagy stressz a vége felé, amit úgy utálok, vajon mennivel nőne, ha tudnám, hogy egy kisebb vagyont tettünk bele? Másik reggel arra ébredte, hogy ha nem próbálom meg, bánni fogom nagyon, hogy elmulasztottam. Tomi szerint, ha már eldöntöttük, ne agyaljunk a pénzen.
Közben B. kiakad, mi az, hogy nem támogat a tb. Persze, hogy támogat. Bújom a netet, a jogszabályban nincs szó arról, hogy ha már szültünk lombikkal, nem lehet támogatást kérni. Ott összesen öt, gyerekszámtól függetlenül. A János honlapján nem ez van. Hívom az egyik tb által támogatott intézményt, mondják meg, mi a helyzet. Régebben valóban az első sikeresig támogatták, de most 5, minden egyéb kitétel nélkül. Hát és mondom, hogy lehet önkhöz bejelentkezni. Hát aszongya, így. Akkor, mondom, most bejelentkezem. Januárban megyek konzultációra. Nem tudom, hány hónapos a várólista, és mennyiért úszom meg a tb által támogatott lombikot, de nem adjuk fel.
Így advent vége felé
Beütött a karácsonyi hangulat, emésztem az eseményeket, nagy túlélő vagyok, jól haladok. Pár napot dolgoztam, a kollégáim többsége olyan meghatóan szurkolt, és oly csalódott volt, hogy már az is nagyon jól esett. Mindeni karácsony előtti fílinggel dolgozott, az oroszok már mentek volna mihamarabb, bár náluk nincs most karácsony , de hazavágytak. Repülőt majdnem lekésve, de mentek. Karácsonyi vásárban voltunk szerda este a gyerekekkel, ez minden évben az adventhez tartozik nálunk, csak születésük évében maradt ki. Mivel két gyerekkel esőben nem volt oly nagy élmény, másnap délután Másával is ellátogattunk, vettem egy gyönyörű mázas formát a karácsonyi kenyeremhez, és pálinkás forralt borral sétálgattunk. Utána a munkahelyi karácsonyon kaptam - pont a Másától - egy szép aranyozott lila dobozt, amit az ágyam mellé tettem, csak még nem tudom, mi kerül bele. Például óvszereknek tök jó lenne, ha kéne, haha. Megkötöttem a kigondolt ujjatlan kesztyűt, nagy sikert arattam a megajándékozottnál.A gyerekek a néptánccsoporttal karácsonyi kántát adtak elő ellátogatva a többi ovis csoportba. Én nem láttam őket, de az öltözőben áradoztak a kollégák, hogy Lizi milyen helyes angyalka volt, és milyen ájtatos arccal énekelte az a hosszú, népies nótát. Lóci, mint pásztor, állítólag nem volt hajlandó felvenni a ködmönt és a kalapot, csak lengette. Remélem a fotósoktól, vagy valamelyik konduktortól szerzek képeket.
Ajándékvásárlás a neten. Megrendeltem a csodasulinál azt a fogaskerekes játékot, amire vágytam, meg egy űrlényfelismerő társast. Sokpénzért. Felhívtak tegnap, hogy hát izé, sajnos pont az a fogaskerekes nincs, ami nekem kéne, de válasszak másikat 20% engedményért. Választottam. Ma megjött, de nincs benne az űrlényfelismerő. Hívom őket, jajjajj, már küldik is,bocsi. Szegény GSL futár tegnap ruhákat hozott, múlt héten Pagonyt, könyveket, ma csodasulit, és hétfőn újra jön.
Összeraktam a menüt, idén is eldöntöttük, mint tíz éve mindig, hogy nem a kajálásról szól az ünnep. Idén sem leszek két kilóval több újévre:)
Munkaterápia
Péntektől rendesen lebetegedtem, vízfolyós nátha és köhögés. Ma volt az első jobb napom, amikor beszélni is tudtam. Holnaptól dolgozom. Addig itthoni munkaterápiára fogtam magam: függönymosás-vasalás, ablakmosás, rendezgetés, pakolgatás. Végre Böbe is jön holnap, családi haláleset miatt három(!) hete nem volt. Mivel ebben a három hétben én sem takaríthattam, el lehet képzelni a tisztasági szintet nálunk. A porszívót kicsit toligáltam, de ez korántsem elég.Tegnap reggel még bevágtattam a Mammutba, és megvettem az óvónőknek szánt könyvutalványokat a szülők és gyerekek nevében. Ma volt a nyilvános ovis Karácsony, a gyerekek énekeltek, verseltek közösen, és Lizi az elején örömében úgy szemen vágott, hogy és tűntem a legmeghatottabb szülőnek. Azt hittem, nem is látok többé, de hamariosan rendbe jött. Tele lettünk gyerekkezek alkotta ajándékokkal, sóliszt díszekkel,szépen csomagolt fényképekkel, a gyerekek is kaptak a csoporttól, és a csoport is kapott közösen sok-sok Fakopáncs játékot. Lizi kiakadt, hogy valami tiara nem egyedül csak az övé, de túlélte. Sütiztünk, a gyerekek játszottak. Hazafelé láttuk a liftben, hogy holnap bábelőadást néznek, aminek az a címe: Petike elveszik. Hazafelé komplett történetet szőttek a cím köré, hogy - mint Pöttyös Panni - ős is világgá ment. De azt , ugye mama, nem szabad! Megbeszéltük, hogy ha valaha is elvesznek, odamennek egy felnőtthöz, megmondják a nevüket és a lakhelyüket, és akkor minden rendben lesz. Lizi hosszan aggódott, hogy ő nem akar világgá menni és elveszni sem. Kíváncsi vagyok, miről szól majd holnap a bábelőadás. Este együtt karácsonyi vásárba készülünk.
Keresés
Utolsó kommentek
- Bezár a bazár, linato: Én is szeretnék. linato@freemail.hu pusssz Lina »
- Bezár a bazár, Mazsi: Én is szeretnélek olvasni, ha lehet. Köszönöm! (akecsk (a) gmail.com) »
- Bezár a bazár, Eriberi: Szia! Én eddig csak csendben olvastalak... Azért még kaphatok meghívót?... »
- Bezár a bazár, mamaka: Dárágájá Másá és Kryszti: küldjetek e-mail címet, máshogy nem megy.... »
- Bezár a bazár, Mása: Szintén !!:) »
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. január
- 2008. december
- 2008. november
- 2008. október
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2008. július
- 2008. június
- 2008. május
- 2008. április
- Az összes »
Kategóriák
- "Hit the road..." (9)
- Bölcsi (16)
- csak szövegelek (6)
- fotográfiák (24)
- kert (12)
- könyvespolc (7)
- Lizi (42)
- Lóci (38)
- munka (13)
- nagycsalád legyünk(?)lombiksztori (16)
- nemkonyhablog (6)
- ovi (11)
Linkek
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- muzsika
- arzénka
- lina
- vörösbegy
- krysti ikrei
- bolyti
- dolce vita
- nemisbéka főz
- lea
- kicsi malac
- Südve
- piroska
